Gyökér 1.

Egy alkalommal egy ismerősöm részeg állapotában eltünt az éjszakában és jó pár óra múlva megjelent még mindig ittasan, de büszkén, mutatva, pontosabban maga után cibálva egy három méter körüli közönséges borókát. Szerencsétlen növénynek hatalmas lombozata és minimális gyökere volt. A homokos talajból aránylag könnyű lehetett kiszedni a növényt, bár az ismerősöm nem kevés szúrást kapott az arcába kezébe, amit másnap reggel már józanul konstatált. A növénynek annyi esélye volt a megmaradásra, mint a bizonyos hógolyónak a pokolban...

Már korábban szót ejtettünk a lomb-gyökér (iskolázás) arányról. Ha nem megfelelő a gyökér tömeg, akkor a lombtömeget csökkentenem kell. Inkább több gyökér és kevesebb lomb legyen, mint fordítva. De hogyan is működik a gyökér, mi is a szerepe?

 A gyökér a növény működésének az alapja. Ha a kertészkedés alapját a jó földet tekintjük, amiből minden kiindul, akkor ennek közvetlen kapcsolatát a gyökeret tekinthetjük az életben maradás alapjának. A gyökérnek alapban két funkciója van. Az első a növény stabilitása, a második a víz és tápanyag felvétel, ami által a növény létezik. 

Több gyökér tipus létezik, külön felépítése van a nyitvatermőknek, a zárvatermőknek, azon belül is az egy és kétszikűeknek. Ami mindegyiküknél egyezik, az a gyökér hatásmechanizmusa. A gyökér legérétékesebb része a víz és tápfelvétel szempontjából, mindig a tőtől távolabb helyezkedik el. A végeken a gyökér süvegnél a növekedésért felelős szövetek vannak, amik a növekedésért felelnek, de mögötte már a táp és vízfelvételért felelős részek következnek. Ezeken a részeken helyezkednek el a gyökér szőrök itt veszik fel a vízet és tápot. Minél közelebb megyünk a növény törzséhez annál kevesebb a felszívó gyökér. Ez az ismeret a korábban tárgyalt iskolázás, illetve a fenntartásnál felmerülő trágyázásnál fontos. Ha tápanyagot kell kijuttatnom, a növény alá, akkor azt az idősebb -régebben telepített növény esetében- NE a tövéhez juttasam ki, hanem a lombozat alá -legjobb ha a lombozat szélét levetítem a földre-, sávszerűen, szórjam körbe. Állandó és jogos kérdés: ha a tömény trágyát közvetlen a taljra kiszórom, nem égetem e meg a növény gyökerét? Ha természetes trágyáról beszélünk, igen kicsi az esélye annak, hogy ez megtörténjen. Mire a talajba beszivárog a tápanyag, addigra bőven oldott állapotba kerül. A műtrágya esetében is kicsi az esély, bár jóval mobilisabb anyagról van szó, mint a szerves trágya. Maximum a talaj felszínén lévő növények gyökerét tudom megégetni (ld. fű), de magát a fát, cserjét, stb nem.

A növény gyökere egyszerű módon veszi fel a tápanyagot. Első sorban vízre van szüksége, hogy a tápanyagot oldottabb formában fel tudja venni. Ha nincs víz, akkor a felvétel lelassul. Ha van víz, akkor a tápanyag oldódik és a gyökérszövet sejtmembránján át -diffúzió- beszivárog az oldat. Ez a fizikai folyamat azért érdekes, mert ez által könnyen meg lehet érteni, hogy miért is égnek meg a növények, ha tömény trágyába ültetjük, vagy a szobanövény tömény tápot kap. A diffúzió lényege, hogy a kiegyenlítődés miatt a kevésbé tömény oldat a tömény oldat fele vándorol. Ha a tömény trágya közvetlen a gyökérhez kerül, akkor a gyökérben lévő gyengébb oldat, a tömény trágyás oldat fele "vándorol", így a  gyökérben, komplexen pedig a növényben vízveszteség lép fel. (sóba teszem a húst, így az kiszárad) Ennek látható jele, hogy a levelek megégnek. Ezt kerülendő a helyes ültetés, miszerint a trágyás közeget szeparáltan dolgozom be a gödörbe (ld. ültetés helyesen)

A megfelelő víz és tápanyag ellátás mellett, fontos a megfelelő talajszerkezet is. A gyökereknek is ugyan úgy szüksége van a levegőre, mint egyéb más szerveknek. A légzésükhöz elengedhetetlen a levegős, morzsalékos talajszerkezet. A mocsári növények a kivételek, mellyek a levegőtlen talajban is kivállóan megélnek, mert módosult gyökérrel rendelkeznek -pl: mocsári ciprus: metasequoia glyptostroboides: törpékre jellemző légző gyökér-. 

A következő cikkeben (Gyökér 2.) a gyökér-gomba viszonyról említünk néhány szót.