A vágott fenyő mérése

"Jónapot!"

"Kívánok."

"Mennyi a fenyő?"

"Melyik?"

"Például ez itt."

"Ha megveszi megmondom."

"Ha nem tudom az árát, akkor hogyan vegyem meg?"

"Azt maga tudja."

 

A párbeszéd még sokáig folytatódhatna, de ami biztos, olyan helyről nem érdemes venni, ahol a vásárló nincs teljes mértékben tájékoztatva az árakról és nem látja konkrétan azt, amit megkíván venni. Gyakori az, hogy nem bontják ki a fenyőt "csak, ha elviszik". Természetesen meg lehet érteni a fenyőárusokat abból a szempontból, hogy az ideiglenesen bérelt helyen nem tud minden fenyőt kibontani, mégis, ha a vevő nem látja az árút, akkor nem lehet erőltetni az eladást.

Az olcsó darabárus fenyőnél már más a helyzet. Ott a vásárlónak zsákbamacska, hogy mit vesz. Olcsón kapja a fenyőt, de nincs nagyon mérlegelési lehetősége. Egyet biztosan lehet tudni, hogy az adott méretű fenyőnek mi az ára. A legtisztább megoldás talán az, amikor minden egyes darab fán jól láthatóan fel van tüntetve az ár és mind emellett meg lehet tekinteni az árut.

Az ár lehet egyedi, mely annyit tesz, hogy szebb, jobb kiállású fenyőért többet kér az árus, mint a kiírt méter ár, míg egy normál minőségű fenyőért méter árat szab meg. A méter ár kialakítása rendesen leírt szabály szerint kell, hogy megtörténjen. A mérés a talajtól a legfelső ágörv vesszőjének felhajtása a sudárig (törzs) tart. Az így mért számot szorozzuk be a méter árral és kapjuk meg a végeredményt. Amennyiben hosszú az utolsó ágörv vesszője (pl:duglász fenyő), akkor értelemszerűen kevesebbet illik mérni. Egyetlen kivétel van a fenyők között, a fekete fenyő (mókus fenyő: Pinus nigra), mellyet a csúcsig kell mérni. Magyarán az a fenyőárus, aki minden fáját a csúcsig mér, az vagy nem tudja a szabályt, vagy nem akarja érvényesíteni.

Amikor fenyőt vásárolunk, akkor ezeket az alapokat nem árt, ha tudjuk. Kellemes vásárlást.